Franz Von Papen

Franz von Papen árnya az LMP-n

A nyugati demokráciák története azt bizonyítja, hogy a rossz kormányzás, a népszerűség elvesztése ellen semmiféle választókerület-manipulációval nem lehet védekezni. Azt a lehetőséget azonban, hogy egy demokratikus párt összefogjon egy totalitariánius ideológiára hajlamos, demagóg párttal a legitim, alkotmányos rend ellen, egy igazi demokratának el kell utasítania. A realitásokat ennyire elutasító, demagóg mozgalommal még átmenetileg sem lehet koalícióra lépni, mert ezzel a demokratikus, mindenféle messianizmust elutasító pártok a saját halálos ítéletüket írják alá. Az 1989-90-es rendszerváltás óta állandóan napirenden van nálunk a „weimarizálódás” jelensége. Tömérdek kül- és belföldi megfigyelő hívta fel a figyelmet arra, mennyire törékeny a magyar demokrácia, és mennyire reális a veszély, hogy a széthúzó demokratikus pártok viszálykodásában egy totalitariánus párt emelkedik ki, megszilárdítja a hatalmát, majd pedig a tömegek támogatásával szétrombolja a politikai rendszer alapjait. Mindeddig szófia beszédnek, ostoba fecsegésnek tartottam, hogy weimari köztárság végnapjaival, és a fenyegető náci hatalomátvétel rémével riogatták a hazai közvéleményt. Mígnem legnagyobb megdöbbenésemre a legkisebb, baloldali ellenzéki párt, az LMP tekintélyes személyisége felvetette, hogy a 2014-es választáson, a Fidesz-KNDP nagyarányú legyőzése, és a mostani ciklusban hozott kétharmados törvények, valamint az új alkotmány felszámolása érdekében mind a három, jelenleg ellenzéki pártnak átmenetileg össze kellene fognia. Vagyis „technikai koalíciót kellene létrehozni” a baloldali politikusok által eddig rasszistának, antiszemitának és demagógnak, tehát eleve koalícióképtelennek tartott második legnagyobb ellenzéki párttal, a 2010 tavaszán szinte váratlanul parlamenti erővé vált Jobbikkal. Karácsony Gergely forgatókönyve szerint – melyet a Jobbik gyöngyöspatai győzelme után tett közzé - az egyesült ellenzék nagyarányú győzelme után meg lehetne teremteni a „fair választási rendszert”. Az elképzelt választási diadal után egy hónapon belül újra választásokat kellene kiírni a parlamentben, melyen az addig átmenetileg szövetségre lépett ellenzéki pártok már egymás ellen indulnának. Ha a Jobbik az NSDAP, a náci párt utóda, Vona Gábor pedig Adolf Hitler reinkarnációja, ahogy erre itthon és külföldön számosan utaltak, az ellenzék vezetői közül ki alakítja majd Franz von Papen, a nácikat hatalomra segítő jobboldali német politikus, kancellár dicstelen szerepét? Schiffer András? Vagy Mesterházy Attila? Esetleg, ha szépen megkérik, Gyurcsány Ferenc sem riad majd vissza attól, hogy hatalomra segítse a Jobbikot?

Franz von Papen | History Wars Weapons

Franz von Papen (1879-1969) was a German center-right politician. In 1932, he was Chancellor of the Weimar Republic , with Paul von Hindenburg as President. From 1933 to 1934, he was vice-chancellor in Hitler’s cabinet. Until 1932, von Papen had been a member of the Catholic Center Party. During World War II , he served as German Ambassador to Turkey.

Franz von Papen was born on October 29, 1879, in Werl, Westphalia, Germany, to Friedrich von Papen zu Köningen, who was a member of a wealthy, noble, and conservatine Roman Catholic family. His mother was Anna Laura von Steffens. In 1905, young Franz married Martha von Boch-Galhau. He received a Prussian military education, joining the German General Staff in March 1913. That year he became a military attaché to the German ambassador in the United States of America.

When World War I broke out, Franz von Papen was expelled from the United States as he had been accused of planning a sabotage to destroy US rail lines. From 1916 to 1917, he served as an officer on the Western Front, and from 1917 as an officer on the General Staff in the Middle East, and then as a major in the Ottoman army in Palestine. Having been promoted to the rank of lieutenant-colonel, he returned to Germany and left the army at the end of the war in 1918.

In 1919, von Papen became involved in politics and joined the Catholic Center Party, a conservative wing party. In 1921, he was elected and became a member of the parliament of Prussia until 1932. Thanks to the support of his old friend Kurt von Schleicher, President Paul von Hindenburg appointed him Chancellor of the Weimar Republic on June 1, 1932, replacing Heinrich Brüning. Franz von Papen in turn hand-picked Schleicher as his Minister of Defense. As in the November 1932 the government could not maintain a working parliamentary majority, Papen was forced to resign, and von Schleicher succeeded him as Chancellor of Germany.

Although the Nazi Party had lost a few seats in the November 1932 elections, it remained the largest political party in the Reichstag (German Parliament), which caused two government crisis; the one that forced von Papen to resigned on November 17, the other that forced also Kurt von Schleicher to resign as Chancellor. As result, on January 30, 1933, Hindenburg appointed Adolf Hitler Chancellor of the Reich with one condition: to keep eight conservative posts. As part of this deal, Hitler named von Papen Vice-Chancellor.

Franz von Papen, his life and times

Franz von Papen, memoirs

Franz Von Papen

Franz von Papen, German patriot or master of intrigue

The Nuremberg Interviews

Franz von Papen 1879–1969 Franz von Papen was German chancellor in 1 932, vice chancellor in 1 933–1 934, and appointed ambassador to Austria in 1936 Tried ...